9. fejezet

Kyorim türelmesen várta, hogy kinyögjek akár egy normális szót is, amire most – ebben a helyzetben – nem nagyon voltam képes. Egyrészt azért nem, mert nem akartam a tudtára adni, amit már így is tudott. Vagyis… tudott?! Ez abszurd. Másrészt pedig nem akartam Chanyeol előtt elmesélni, hogy mi is a valódi oka ennek a szokatlan „képességének”. A nagyon lassú eszmefuttatásomat az előttem még mindig hidegen álló őrangyal szakította meg.

- Oké. Akkor felvázolom én a szituációt. Van egy őrangyal, aki elszúrt valamit, de nagyon, és mivel elszúrt valamit, a védence most látja minden probléma nélkül. Nemde bár?

- Ez az őrangyal nagyon béna lehetett, ha sikerült ezt összehoznia – habogtam vissza neki.

- Igen, eléggé béna… – közelebb jött hozzám – és figyelmetlen. Kérdem én, hogy eshetett ez meg? De várjunk csak… nem csak ez... – összehúzott szemekkel vizslatott engem, aki megpróbált minél kevesebb érzelmet kimutatni az arcával. Amit ezután mondott, teljesen hidegzuhanyként ért, mert nem számítottam rá.

- Nem eshettél te is ebbe a hibába… - mondta nagyon halkan.

- Milyen hibába? Jó, most már kezdesz nagyon megijeszteni. Nem tettem semmi törvényelleneset. Ha mégis, akkor elnézést, nem volt szándékos, és csak az ő bőrét mentettem. És nem, nem lát engem. Hogy is lenne képes egy egyszerű ember látni a magunkfajtákat? Gondolkozz, mielőtt beszélsz. – Már nagyon mérges voltam, hogy nem képes leszállni rólam. Nem figyeltem arra sem, amit mondtam, pedig kellett volna, mert teljesen nem idevágó volt és teljesen logikátlan, ergo elárultam magam. Kyorim csak nézett rám, értetlen fejjel.

- Teszek egy ajánlatot. Ha hihető lesz a sztorid, nem köplek be, ha nem, akkor most azonnal megyek és jelentek. – Ígéretes ajánlat. Tudtam, hogy nagyon nem kellett volna szimpatikusnak lennie ennek a lánynak, de teljesen olyan volt, mintha már láttam volna valahol és megbízhatok benne. Az őrangyalok nagy része a megérzéseire támaszkodik, és nem csak emberekkel kapcsolatban. Legalábbis reméltem.

- Jó, de ne itt.

- De, itt. Második hiba, amit ma ejtesz.

- Mert most mi van? – néztem rá értetlenkedve, ő pedig csak egy aprót elmosolyodott.

- Ha nem én lennék beosztva ide, már rég nagyon nagy bajban lennél. Egy, elszóltad magad azzal, hogy ránéztél, kettő, azzal, hogy elkotyogtad, csak a bőrét mentetted, három, hogy ne itt beszéljünk, vagyis még ő se tudja az okát, hogy miért lát. Szóval itt az ideje, hogy megtudja.

- Nem. Nem szeretném.

Chanyeol azt hitte, hogy a nem látható beszédpartnerem bántani akar és felém dobott egy konyharuhát majd egy villát a konyhából. A villa majdnem a szobájából kijövő Suho lábán landolt.

- Chanyeol, ne dobálózz random tárgyakkal, ha lehet – szólt rá a vezető.

- Bocsi, kicsúszott a kezemből.

- Ilyen messzire?!

Ez a kis párbeszéd elterelte Kyorim figyelmét, így volt időm kikúszni a házból, mutatva, hogy kövessen, mert én aztán el nem mondom a védencem előtt, hogy miért lát.

- Okos húzás – hallottam a hátam mögött Kyorim hangját.

- Gyors leszek, ha elhiszed, elhiszed, ha nem, nem. Így jártam. Egy kocsi el akarta ütni, beleszálltam. Egy árny a barátja testében szét akarta püfölni, beleszálltam. Ennyi. Napok teltek el semmi nélkül, majd egyszer csak ordított egyet, hogy szellem. Kész. Próbáltam Christől segítséget kérni, de nem múlt el semmi, még akkor sem, mikor azt éreztem, hogy igen – hadartam el olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam. Nem is figyeltem arra, hogy Kyorimnak mi lesz a reakciója, csak arra, hogy kimondtam végre, mi történt és kissé fellélegeztem. Egy kis időre.

- Szóval csak mentetted. Értem. – Az arca kiismerhetetlen volt. Nem tudtam leolvasni róla semmit.

- Na? Hogy döntesz? – húztam össze magam, amennyire csak tudtam.

- Megkíméllek…

- Ez az, köszönöm! Tudtam, hogy rendes vagy! – mosolyodtam el túl hamar.

- … egy feltétellel.

- Mi lenne az?

- Ráveszed a védencedet, hogy randizzon valakivel.

- Jól van, jól. Tényleg köszönöm, hogy nem köpsz be, meg nagyon nehéz lett volna, így, hogy te is itt vagy már. Komolyan nagyon hálás vagyok. Jó barátok leszünk – vigyorogtam rá, de még mindig annyira ideges voltam, és annyira nem akartam felfogni, hogy nem fog beárulni, hogy nem is hallottam, mit mondott feltételnek.

Visszalebegtem a házba, ahol a srácok már javában pakoltak az útra, Chanyeol meg a kalapját kereste. Amikor meglátta, hogy újra a házban vagyok felnézett rám a kanapéról – mert ott matatott éppen – és egy apró mosolyt engedett el felém, majd tovább kutatott. Ez annyira jól esett, hogy meg is akadtam egy pillanatra és most ugrott be mi volt a feltétele Kyorimnak. Ő is visszajött a házba és Kyungsoo-t nézte, hogy mit csinál. Védence éppen vizes palackokat osztogatott a többieknek az útra, mert nyár lévén eléggé meleg volt. Chanyeol nagy nehezen, feltúrva az egész szobájukat, kitrappolt az imént említett helységből és meglepődve elvette a flakont, amit a kezébe nyomott Kyungsoo. Ahelyett, hogy eltette volna, azonnal ki is nyitotta és elkezdett belőle inni.

- Héj, az az útra van! – mondta a fiú.

- Héj! MI AZ HOGY RANDIZNI KELL VINNEM?! – esett le nekem hangosan. Kyorim felém nézett és elnevette magát, Chanyeol pedig kiköpte a vizet, amit az imént ivott.

- Hogy MI?! – ordította el magát a fiú.

- Ezen most mit kell meglepődni? Igen az útra van, két óra hossza mire a fellépő helyre érünk, szerinted? – Kyungsoo persze nem tudhatta, hogy a kérdést nem neki címezték.

- Ja, oké. Rendben. Bocsi. Majd újratöltöm vagy valami – habogta, majd megfordult és mérges tekintettel keresett engem.

A fiúk elindultak ki az ajtón, de Chanyeol már megint hazudott egy frappánsat, hogy még maradhasson. Az ajtó becsukódott, Manó pedig rohamtempóban megindult felém.

- Hékás! Arról nem volt szó, hogy az életemet is irányítani akarod. Csak vigyázol rám, vili? Egyébként is kihez beszéltél? Már a végén azt hittem, hogy megtámad vagy elvisz, vagy nem tudom, hogy működik ez nálatok, mert eltűntél. De mit is érdekel ez engem. Ne avatkozz bele a magánügyeimbe!

- Ha tudni akarod, az egy másik őrangyal volt, aki megtudta, hogy látsz és fel akart dobni a hivatalom előtt, de nem tette meg, mert van szíve. Ez volt a feltétele, te idióta, hogy baj nélkül megússzuk ezt a hirtelen jött hatodik érzékedet. Másrészről pedig, a múltkori randidat Soominnal is én intéztem el. Úgyhogy befoghatod! Látnod se kéne!

- Mi az, hogy a múltkori…? Jó, akkor tegyél róla, hogy ne lássalak, mert csak idegesítesz, hogy folyton követsz!

- Igen? Törd ki a nyakadat is felőlem, komolyan mondom, az eszem megáll. Na tűnj innen, a többiek itt hagynak!

- Megyek is. Be ne vessél valami hülye túlvilági praktikát, mert nagyon megbánod.

- Na és hogyan tudsz te engem bántani, há? Sehogyse.

- Chanyeol, gyere már! Elkésünk! – kiabálta a folyosóról Suho. Azzal a fiú idegesen fújtatva a fejébe nyomta a kalapját és kitrappolt az ajtón. Nem mentem utána. Még hogy nem tud engem bántani? De, igenis tud. Pont most tette meg.

Az igazat megvallva, mégis utánuk mentem, de tisztes távolságban. Kyorimot is félrehívtam, hogyha lehet és baj adódik, segítsen már a védencemen is, mert most jött ki rajta a sokk, hogy lát. Kyorim megértette, mégis ahelyett, hogy együtt érző fejet vágott volna, inkább megint elővette azt a fura sunyi mosolyát. Nem értettem, és nem is akartam tudni.

Az elkövetkezendő pár nap rohangálással, fellépésekkel, próbákkal és Raerim mentességgel teltek. Kyorim hálásan vállalta el a felügyeletet, amit teljesen jól is kezelt. Ráfogtam arra is, hogy ez a kezdők átka, igenis tanulja meg, hogy milyen egyszerre két emberre is vigyázni. Baekhyunt már nem bíztam rá. Figyeltem én őket, globálisan védőfal használatban is védtem őket, de nem mentem Chanyeolhoz kommunikációs határnál közelebb. Aztán egy nap, amikor szünnapjuk volt, Kyorim bökdöste az oldalamat, hogy a feltétel még mindig áll és nem felejtette el. Rászántam magam egy újabb Soominos látogatásra, de végül nem is volt rá szükség, mert a lány magától írt sms-t azzal a kéréssel, hogy menjenek el moziba az este folyamán. Szabályosan örömtáncot jártam, hogy nem nekem kellett intézkedni.

Chanyeol vonakodva, de elment, normálisan felöltözve, ami tőle telhető volt. Nem kellett figyelnie annyira a nemfelismerhetőség álcájára, mert közösen egy éjféli vetítést választottak, egy nem is nagyon ismert, művészmoziban. Viszont az, hogy ne menjek a közelébe, már akkor kudarcot vallott, amikor belém nyílalt a két legfontosabb felismerés. Egy, Kyorim nem jöhet velem, mert ugye ő Kyungsoo őrangyala. Kettő, Muntaeval közös este. Csodás. Jó pont, hogy védencemmel most össze vagyunk veszve, így kevesebb a lebukás esélye is. Milyen jó, hogy összevesztünk, milyen jó…

A mozihoz vezető úton Chanyeol észrevette, hogy ott vagyok a háta mögött, de csak fintorgott.

- Nem jókedvből vagyok itt. Most csak én vigyázhatok rád, más nem. Úgyhogy fogadd el.

- Mondtam, hogy ne vess be hülye praktikákat.

- Ezt annak mondd, aki meg is csinálta. Nem én hoztam ezt össze. – Szúrós szemmel felém fordult, fújtatott egyet és gyorsabb tempóra kapcsolt. Majd azt hiszed, hogy lehagyhatsz, mi?

Mikor odaértünk a mozihoz, Soomin aranyos tiptop ruhában várt minket, vagyis a védencemet. Olyan elbűvölően szép volt. Az már nem, aki ő mögötte lebegett.

- Jó estét Raerim, rég láttalak. Gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit, míg a fiatalok szórakoznak – köszöntött Muntae feltűnően mellőzve azt az undorító beszédstílusát, amivel velem szokott beszélni. Mármint csak nekem volt undorító, mert magam is undorodtam tőle, mivel látványosan tetszettem neki.

- Jó estét neked is! Szóval, akkor ez a te műved. Hihetetlen jó az időzítésed – mosolyogtam rá, mert nem mondtam akkora nagy hazugságot, de átvillant a fejemen, hogy belülről majd’ meghalhatott, hogy így rámosolyodtam. Azonnal le is hervadt a vigyor az arcomról, nehogy elbízza magát.

Bementünk az épületbe és máris egy tucat őrangyalba ütköztünk. Édes szűz szenteuszom, köszönöm, hogy összevesztem vele. Itt biztos egyikőjük sem olyan kedves, mint Kyorim.

Chanyeol és Soomin beszélgettek, Muntaeval pedig megbeszéltük, hogy felváltva járjuk majd a termet, hogy mi se unatkozzunk. Azért simán leülni és nézni a filmet nem volt szabad. Mikor megvették a jegyet, és bementek az egyik legkisebb előadóterembe, meglepődtem, hogy milyen kevesen vannak. Ezt most Soomin találta így ki, vagy Muntae? Romantikussági mércén tízből tízest adnék, az biztos. Ketten beültek középen középre és Soomin láthatólag nagyon örült a kevés embernek. Chanyeol pedig láthatóan be volt zsongva, hogy végre moziban van.

Mikor elkezdődött a film, oda akartam menni Muntaehoz, hogy eltereljem a figyelmemet a két turbékoló madárról, de a fiú el volt foglalva a többi őrangyallal, akik szemlátomást az ismerősei voltak. Kész traccspartit szerveztek a hátsó sorban. Lehet, hogy túlságosan egoista voltam, hogy azt hittem Muntae miattam szervezi ezt a randit?  Próbáltam volna odaülni hozzájuk, de egyáltalán nem értettem miről beszélnek. Muntae intett, hogy majd mindjárt megy, de az a mindjárt is már vagy tizenöt perce volt.

Kész, elegem lett és a járkálás helyett leültem nézni a filmet. Hallottam, hogy pisszegnek a hátam mögött, és hátranéztem, mert azt hittem, végre Muntae magához hív. Nem ő volt az. Chanyeol tett úgy mintha tüsszögne, vagy a fene tudja, mit csinál, de intett a mutató ujjával óvatosan, hogy menjek oda.  Vagyis én ezt vettem le. Utólag hibásan. Odaültem hozzájuk, a fiútól egy székkel arrébb, amin ő is meglepődött, majd meghúzta a vállát és nézte tovább a filmet. Mi a retkes hétszázának ültem ide? Mindegy, nem érdekel. Lusta vagyok felszállni, Muntaet nem érdeklem, a védencemet nem érdeklem, senkit se érdeklek. Ez van. Hátha a film kárpótol majd mindezért. Ami az előzetesek után kezdődött is. Az állam leesett, úgy kellett keresnem, mert ez a balfék képes volt beülni a belé hihetetlenül szerelmes Ártatlanság Kisasszonnyal egy romantikus vígjátékra. Ilyen komolyan mondom, hogy nincs.

Na jó azért annyira borzalmas nem volt. Az elején nagyon poénos részek is voltak, amikor bénázott a főszereplő csajszi a főszereplő férjjelölttel. Akkorákat tudtam nevetni rajta. Szabályosan néha, annyira nevettem, hogy elfeledkeztem a szilárdságom megtartásáról, ami ahhoz kellett, hogy a széken ülhessek.  Ez mind szép és jó, ha véletlenül nem akkor röhögte volna el magát Chanyeol is. Lassan már azon nevettem, ahogy ő nevetett és lehet fordítva is megesett. Volt egy nagyon ciki és gáz rész a filmben, amin mind a ketten a combunkat csapkodtuk, annyira jó volt a színészi játék. Azért annyira nem tűntünk ki, mert Soomin is és a többi néző is nevetett, de Chanyeol debil nevetéséhez egyikőjük sem érhetett fel. Majd mikor lenyugodtunk végre és néhányszor egymásra néztünk Chanyeollal, hogy mennyire egyszerre nevetünk a dolgokon, jött az, amitől féltem. A film műfaji meghatározásának második fele letudva, maradt az első: romantikus.

Már előre elkezdtem nyújtogatni a nyelvemet, hogy az ilyet, hogy utálom.

- Jaj, hagyd már, ha szereted, akkor mond el neki, most mit kell itt szenvedni.

- Köhm… - köhintett le engem Chanyeol, hogy fogjam be és ne rontsam el a film hangulatát.

Soomin erre összerezzent láthatóan – nekem láthatóan – majd lopva Chanyeolra nézett. Ő magára vette a fiú köhintését, ami pont a romantikus szenvedéses résznél volt. Láttam, hogy készül valamire, de nem tudtam, hogy mire.

Túltették magukat a mély szerelmi depresszión a szereplők, történt még egy pár vicces jelenet, majd jött a még jobban romantikában csöpögő csókjelenetet előkészítő rész. Már a két szereplő olyan pozitúrában állt egymáshoz képest, amiből sejteni lehetett, hogy csók lesz, de még milyen, mikor láttam, hogy Soomin is olyan mozdulatsorozatra készül, amire nem kéne. Megindult a keze Chanyeol karfán pihentetett keze felé. Na, még mit nem, azt te csak gondolod kisanyám!

Már nagyon közel voltak a csókhoz a filmben, Soomin keze is Chanyeoléhoz, mikor besértődtem ezen az egészen és elszóltam magam dühömben.

- Azért nézed ilyen sokáig, hogy majd tényleg megtaláld a száját? Hát mit ne mondjak, ilyen távolságból elég nehéz lesz – intéztem csípős szavaimat a vászon felé, ami meg se érdemelte ezt a hangnemet. Nem tudom, hogy ezen-e vagy csak úgy magától, de Chanyeol úgy elkezdett nevetni, hogy a kezét, ami ellen Soomin merényletet akart elkövetni, elrántotta a karfáról és csapkodni kezdett. Az akció meghiúsulásán és a védencem nevetésén elkezdtem mosolyogni, majd – belőlem is kitört a nevetés. Ki gondolta volna, hogy mégis ilyen jó estém lesz.

Soomint már egyenesen sajnáltam, amikor a film vége után kijöttünk a moziból. Lehorgasztott fejjel baktatott „randi partnere” után, aki láthatólag feldobódott ezen a filmen. Mikor elköszönéshez kerültünk, nem bírtam már, odalebegtem Chanyeolhoz és belesúgtam a fülébe, hogy ölelje meg a lányt.

- Mi? – súgta vissza nekem, de én meglöktem. A terv sikerült. Egy apró és elbénázott ölelés megvolt.

Ez volt a fizetség a jó lelkiismeretemért. Ugyanis mondhatni én szúrtam el a kezes dolgot. Miért is? Nehem. Nem, nem, és nem. Nem lehetek féltékeny! Ugye?!

Chanyeol zavarában elkezdte borzolni a haját hátul, amitől nagyon aranyosan nézett ki.

- Ööö… Köszi a ma estét. Jó volt.

- Megismételhetnénk. Persze, csak ha gondolod – remegett idegesen a lány hangja.

- Ja, egyszer igen. Igen. Hazakísérjelek? – Chanyeol, túl udvarias vagy!                

- Nem, nem kell, köszönöm. Itt lakik a közelben a barátnőm, most nála leszek. De köszönöm, nagyon kedves tőled!

- Akkor vigyázz magadra! Szia!

- Szia!

Elköszöntek egymástól. Hála az ég… hagyjuk. Muntaet lehordtam, hogy rám se bagózott, meg úgy a védelemre se figyelt, de azt hozta fel mentségül, hogy már rég nem találkozott az ismerős őrangyalokkal és sok volt a megbeszélnivaló. Mellesleg, felvont egy csomó magasabb szintű védőfalat, úgyhogy nem lehetett volna baj. Megköszöntem a nem közös munkát és én is védencem után vettem az irányt.

Már egy jó ideje baktattunk az utcán az éjszakai buszról leszállva, mikor Chanyeol megtörte a csendet.

- Bocsi a múltkoriért, kissé ki voltam bukva. Így is eléggé meghatározzák az életünket, hogy mit csinálhatunk és mit nem, és sok volt, hogy még az őrangyalom is helyettem dönt. – Azt hittem, ott helyben elhalványodom és közlöm a világgal, köszönöm szépen az őrangyali posztot, felmondok nem-vagyok-elég-jó-a-védencemhez indokkal.

- Semmi baj. Ezt a reakciót vártam már akkor is, mikor megláttál. Kicsi fáziskésés.

- Ja, az. Nem tudtam, hogy ilyen jó fej vagy. Az a beszólás annál a… annál az izé résznél, az hatalmas volt.

- Te meg bunkó.

- Merthogy? – nézett rám hatalmas szemekkel. Ez a srác vak.

- Úgy mondom, hogy megértsd. A ti világotokban vannak a fiúk és a lányok. Na, mármost, ők néhanapján elhívják egymást és elmennek valahova kettesben. EZT hívják randinak. Soomin romantikázni szeretett volna, nem pedig halálra nevetni magát.

Chanyeol arckifejezése mindent megért.

- Ne nézz így rám, igenis elbaltáztad.

- De hát, ha ez egy randi volt, nem az lenne a lényege, hogy jól érezzük magunkat? Most minek kukultam volna végig az egészet úgy, hogy fogom a kezét. Az úgy unalmas.

- Jó, a jól érezzük magunkat, az nálad is és nála is mást jelent. Én is azt osztom, amit te. Inkább szórakozzunk, mint romantikázzunk, de látod. Na, mindegy. Majd legközelebb okosabb leszel.

Ezután a beszélgetés után mindketten feloldódtunk és egészen hazáig a filmről beszélgettünk. Mikor megérkeztünk az EXO házba, Chanyeolnak nagyon halkan kellett bemennie, nehogy felébresszen bárkit is, de rá kellett jönnie, hogy Baekhyun kipaterolta a cuccát a kanapéra.

Kyorim éppen akkor szállt ki Kyungsooék szobájából, mikor Chanyeol bement a fürdőbe.

- Látom jól sikerült a randi.

- Ne is mondd. El lett szúrva egy tökéletesen romantikus pillanat.

- Ki által? Ő általa vagy a te jóvoltadból? – megint elővette azt a fura mosolyát.

- Kyorim, valójában miért ez volt a feltételed?

- Még most sem jöttél rá? Olyan lassú vagy, mint a védenced. – Erre csak egy értetlen arcot tudtam vágni, nem többet.  Kyorim már készült volna elszállni jelentést adni, mielőtt még utoljára felém fordult.

- Te beleestél Chanyeolba. – Majd egy barátságos nevetéssel elköszönt és magamra hagyott ezzel az információval.

Az emlegetett szamár ekkor jött ki a fürdőszobából egy száll törülközőben, mert gyorsan lefürdött.

- ÁÁÁÁ! Azonnal vegyél fel valamit!

- Mi van? Mert mi a baj? Héj, Raerim jól vagy? Megint kezdesz eltűnni.

- Felvettél már valamit?

- Min-mindjárt – kuncogott – Egy pillanat.

- Ez nem vicces.

- De az. Kész vagyok.

Sóhajtottam egy hatalmasat és megnyugodva tapasztaltam, hogy nem látom már azt, ami az előbb premier plánban fogadott.

- Köszönöm.

- Nem tetszett a gyönyörű habtestem? – mondta hatalmas vigyorral a képén.

- Azt a nagy frászt, hagyjál a hülye és perverz szövegeddel. Na, itt hagyhatlak végre?

- Igenis – kuncogott még párat magában, majd lefeküdt aludni. Nem tellett bele öt perc sem, de már csorgott a nyála – vagyis elaludt.

Prüszkölve próbáltam nem ránézni, se rágondolni arra, amit mondott ma és most. Kyorimot én egyszer nagyon meg fogom szívatni.

Nem lehetek szerelmes a védencembe és kész. Két főbűn már azért nekem is sok.